Székhely | Nagyszőlős |
Terület | 1213 km² |
Népesség | 75 461, 1910 |
Nemzetiségek | ruszinok, magyarok |
Ugocsa vármegye (németül: Ugotsch) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajza [szerkesztés]
A vármegye területének nagyrésze túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosoabb folyója a Tisza. Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.
Történelem [szerkesztés]
Ugocsa vármegye a XIII. században alakult a korábbi Borzsova vármegye egy részéből.
Ugocsát 1918-ban a csehszlovák hadsereg megszállta és Csehszlovákiához csatolta. A háborút lezáró békeszerződések alapján a megye déli részét Románia kapta és Magyarországé maradt egy négyzetméterekben mérhető kiterjedésű lakatlan rész. E területet először Szatmár vármegye szomszédos községeihez csatolták, majd az 1923-as közigazgatási rendezéskor Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye része lett.
Az I. bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarország visszakapta Ugocsa egykori területeinek egy részét, ekkor alakult egyetlen esztendőre Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye. Ez 1939-ben, Kárpátalja megszállását követően kettévált, és Ugocsa vármegye újra önálló lett és 1940-ben a II. bécsi döntést követően a Romániától visszatért területtel is kiegészült.
A II. világháború után helyreálltak az 1938 előtti határok, Ugocsa északi részét azonban 1946-ban Kárpátalja részeként Csehszlovákia átadta a Szovjetuniónak, azon belül Ukrajnának.
Ugocsa vármegye magyarországi része 1945-től Szatmár-Bereg megye, majd az 1950-es megyerendezés óta Szabolcs-Szatmár megye része, melynek neve 1990 óta Szabolcs-Szatmár-Bereg. Az északi rész Szovjetunió megszűnése óta Ukrajna Kárpátontúli területéhez tartozik, azon belül nagyrészt a Nagyszőlősi járáshoz, míg a déli rész a romániai Szatmár megye része.
Lakosság [szerkesztés]
A vármegye összlakossága 1910-ben 75 461 személy volt, ebből:
Közigazgatás [szerkesztés]
A vármegye két járásra volt felosztva:
- Tiszáninneni járás, székhelye Nagyszőlős
- Tiszántúli járás, székhelye Halmi
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése