 | |
| Székhely | Dés |
| Terület | 4.786 km² |
| Népesség | 251.936, 1910 |
| Nemzetiségek | románok, magyarok |
 | |
 | |
Szolnok-Doboka vármegye (németül: Sollnok-Dobeschdorf) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részében. Jelenleg Románia része.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
A vármegye teljes területe hegység volt. Északon a Lápos-hegység és a Cibles csoportjai, nyugaton az Ilosvai-hegység, délen alacsonyabb hegyvidék, keleten pedig a Mezőség födte le területét. Legfontosabb folyói a Nagy- és Kis Szamosok, illetve Lápos folyók voltak. Északról Szatmár illetve Máramaros vármegyék, keletről Beszterce-Naszód vármegye, délről Kolozs vármegye, nyugatról pedig Szatmár illetve Szilágy vármegyék határolták.
Történelem [szerkesztés]
A vármegye 1876-ban alakult, ekkor egyesült Közép-Szolnok illetve Doboka régiók. A vármegye 1918-tól gyakorlatilag, majd 1920-tól hivatalosan is Románia területéhez tartozik. Területét 1960-ban a romániai Kolozs, Máramaros, Beszterce-Naszód és Szilágy megyék között lett felosztva.
Lakosság [szerkesztés]
A vármegye összlakossága 1910-ben 251.936 személy volt, ebből:
Közigazgatás [szerkesztés]
A vármegye nyolc járásra volt felosztva 1910-ben:
- Bethleni járás, székhelye Bethlen
- Csákigorbói járás, székhelye Csákigorbó
- Dési járás, székhelye Dés (rendezett tanácsú város)
- Kápolnokmonostori járás, székhelye Kápolnokmonostor
- Kékesi járás, székhelye Kékes
- Magyarláposi járás, székhelye Magyarlápos
- Nagyilondai járás, székhelye Nagyilonda
- Szamosújvári járás, székhelye Szamosújvár (rendezett tanácsú város)
| |
| |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése