 | |
| Székhely | Nagykároly |
| Terület | 6257 km² |
| Népesség | 323.768, 1891 |
| Nemzetiségek | magyarok |
 | |
 | |
Szatmár vármegye közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság középső részén.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
A vármegye területe nyugaton síkság, keleten találhatóak dombságok. A síkságok között találhatóak voltak mocsárvidékek is, illetve dombságok vízben igen gazdagok. Legfontosabb folyói a Szamos, a Lápos illetve a Túr. Északról Bereg, Ugocsa és Máramaros, keletről Szolnok-Doboka, délről Szolnok-Doboka, Szilágy és Bihar, nyugatról pedig Szabolcs vármegye határolta.
Története [szerkesztés]
A vármegye területét 1918-ban Magyarország és Románia között osztották fel. 3/4-ed része Románia, 1/4-ed része Magyarországhoz tartozik. A magyarországi része a szintén csonka Ugocsa és Bereg vármegyékkel egyesült, ez 1950-ig létezett, addig székhelye Mátészalka volt. 1950-ben Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegye területe kiegészült a szintén csonka Szabolcs vármegye területével, ez 1990-ig Szabolcs-Szatmár megyeként létezett, azóta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a neve.
Lakosság [szerkesztés]
1891-ben a vármegye összlakossága 323.768 személy völt, ebből:
Közigazgatás [szerkesztés]
A vármegye kilenc járásra volt felosztva:
- Nagykárolyi járás, székhelye Nagykároly
- Szatmárnémeti járás, székhelye Szatmárnémeti
- Csengeri járás, székhelye Csenger
- Fehérgyarmati járás, székhelye Fehérgyarmat
- Mátészalkai járás, székhelye Mátészalka
- Szinérváraljai járás, székhelye Szinérváralja
- Nagybányai járás, székhelye Nagybánya
- Nagysomkúti járás, székhelye Nagysomkút
- Erdődi járás, székhelye Erdőd
| |
| |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése