Székhely | Komárom |
Terület | 2834 km² |
Népesség | 159.504, 1891 |
Nemzetiségek | magyarok |
Komárom vármegye (szlovákul: Komárňanská župa; németül: Komitat Komorn; latinul: Comitatus Comaromiensis, Comaromensis): közigazgatási egység volt a Magyar Királyság észak-nyugati részén. 2934 km²-es területét a trianoni békeszerződés során a Duna mentén Csehszlovákia (1392 km²) és Magyarország (1442 km²) között osztották fel.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
Komárom vármegye területe nagyrészt síkság, csak délen találhatóak kisebb hegyek. A Duna két partján elterülő síkság a Kisalföld része, délen a Vértes-hegység egyes csoportjai emelkednek. Keletről a Koltai-dombság és a Gerecse, délkeletről a Vértes alkotta természetes határát, a Csallóközben a Csiliz-patak Győr, a Határ-kanális pedig Pozsony vármegyétől választotta el. A vármegye folyókban igen gazdag: a Duna, a Vág, sőt, a Nyitra is átfolyt a vármegyén, valamint tavakban is igen gazdag volt (Öreg-tó, Kerek-tó). Északról Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék, keletről Esztergom vármegye, délről Fejér vármegye, nyugatról pedig Győr vármegye határolta.
Történelem [szerkesztés]
Komárom vármegye a 11. században jött létre, öreg vármegye volt. 1919-től Dunától északra fekvő területei Csehszlovákia területét gyarapítják. 1938-ban a Duna folyótól északra fekvő területek is visszakerültek Magyarországhoz. Ekkor az egész Csallóközt a vármegyéhez csatolták, de 1945 után újra Csehszlovákia része lett. 1950-től a déli része a vármegyének egyesült Esztergom vármegye területével, így jött létre a mai Komárom-Esztergom megye. 1996-tól a Szlovákiához tartozó terület nagy része a Nyitrai kerület Komáromi és Érsekújvári járásához tartozik, Nagymegyer és Ekecs pedig a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához.
Lakosság [szerkesztés]
1891-ben 159.504 lakosa volt, ebből:
A vármegye lakosságának túlnyomó része magyar nemzetiségű volt. A szlovák és a német lakosságot a 18. században telepítették be a török pusztítás utáni újbóli benépesítés során. Az Udvardi járásban 5 szomszédos falut (Komáromszemere, Kisbaromlak, Komáromcsehi, Kolta, Jászfalu) és Újgyallát lakták szlovákok, a déli részen pedig Tardost. A németek elsősorban a megye déli részének falvaiban (Baj, Tarján, Vértestolna, Felsőgalla) éltek.
Közigazgatás [szerkesztés]
A vármegye 1754-től kettéosztásáig négy járásra és egy szabad királyi városra (Komárom) volt felosztva:
- Csallóközi járás, székhelye Nemesócsa
- Gesztesi járás, székhelye Nagyigmánd
- Tatai járás, székhelye Tata
- Udvardi járás, székhelye Ógyalla
Komárom vármegye területén fekvő mai települések [szerkesztés]
A mai Szlovákiában [szerkesztés]
Dőlt betűvel az 1918 után alakult új települések
Bajcs, Bogya, Bogyarét, Csallóközaranyos, Csicsó, Csúz, Dunaradvány, Ekecs, Ekel, Für, Gellér, Gúta, Hetény, Ifjúságfalva, Izsa, Ímely, Jászfalu, Kamocsa, Kisbaromlak, Keszegfalva, Kolozsnéma, Kolta, Komárom, Komáromfüss, Komáromcsehi, Komáromszemere, Komáromszentpéter, Kürt, Lakszakállas, Madar, Marcelháza, Martos, Megyercs, Nagykeszi, Nagymegyer, Naszvad, Nemesócsa, Pat, Szilas, Szilasháza, Szímő, Tany, Udvard, Újgyalla, Újpuszta, Virt, Vágfüzes, Zsemlékes
Közigazgatási önállóságukat elvesztett települések: Apácaszakállas, Bagota, Izsap, Kiskeszi, Kurtakeszi, Örsújfalu, Túriszakállas
Jelentősebb puszták, szórványtelepülések: Agyagos (Vágfüzes), Aszód (Ekecs), Balázspuszta (Szentpéter), Balogh-puszta (Dunaradvány), Bálványszakállas (Keszegfalva), Bokros-puszta (Izsa), Cigléd (Kürt), Császta (Gúta), Csergő (Gúta), Cserhátpuszta (Őrsújfalu), Domány-puszta (Virt), Ellető (Bajcs), Érseklél (Nagykeszi), Farkasd (Bajcs), Felaranyos (Csallóközaranyos), Gadóc (Komárom), Gólyás (Ekecs), Gúg (Szímő), Gyótva (Martos), Gyulamajor (Komárom), Hambpuszta (Ógyalla), Hamusad (Naszvad), Haraszt (Bajcs), Kabátfalu (Komárom), Kava (Komárom), Kingyes (Vágfüzes), Királynérét (Gúta), Kisizsa (Komárom), Kisharcsás (Komárom), Kissziget (Ifjúságfalva), Kopánkút (Csúz), Kővágópuszta (Újgyalla), Maderét (Lakszakállas), Mihályvárpuszta (Bajcs), Lándor (Komárom), Lohót (Keszegfalva), Nagyharcsás (Komárom), Nagykonkoly (Ógyalla), Nagylél (Csallóközaranyos), Nagyszeg (Ekecs), Nagysziget (Gúta), Nová Trstená (Ógyalla), Okánikovo (Nagykeszi), Ontopa (Csallóközaranyos), Ölvedi-puszta (Csúz), Örömhegy (Csúz), Örtény (Gúta), Pacsérok (Gúta), Patkányos (Pat), Pálpuszta (Ógyalla), Rakottyás (Zsemlékes), Ronka (Kolozsnéma), Rókalyuk (Újgyalla), Sárkánypuszta (Nagymegyer), Štúrová (Ekel), Szentistván-puszta (Kürt), Szent Miklós-udvar (Udvard), Szentpálpuszta (Őrsújfalu), Szőlős (Keszegfalva), Túzok-puszta (Ekecs), Újudvar (Nagymegyer), Vékpuszta (Ógyalla), Viharos (Ekel), Violén (Megyercs), Vörösmajor (Komáromszemere), Zsitvatő (Dunaradvány)
A mai Magyarországon [szerkesztés]
Almásfüzitő, Ács, Ászár, Baj, Bana, Bábolna, Bokod, Császár, Csém, Csép, Dad, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Ete, Gyermely, Héreg, Kecskéd, Kisbér, Kisigmánd, Kocs, Komárom, Kömlőd, Környe, Mocsa, Nagyigmánd, Naszály, Neszmély, Oroszlány, Szákszend, Szomor, Szomód, Tardos, Tarján, Tata, Tatabánya, Tárkány, Várgesztes, Vérteskethely, Vértessomló, Vértesszőlős, Vértestolna
Közigazgatási önállóságukat elvesztett települések: Agostyán, Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Szőny, Tóváros
Jelentősebb puszták, szórványtelepülések: Almáspuszta (Naszály), Bartusekpuszta (Komárom), Battyánpuszta (Kisbér), Boldogasszonypuszta (Komárom), Billegpuszta (Naszály), Csákányospuszta (Tatabánya), Csillapuszta (Ács), Dióspuszta (Tata), Grébicspuszta (Naszály), Gyarmatpuszta (Gyermely), Kisherkály (Komárom), Koppánymonostor (Komárom), Körtvélyespuszta (Tatabánya), Kőtelek (Dunaalmás), Majk (Oroszlány), Mindszentpuszta (Oroszlány), Nagybérpuszta (Kisbér), Nagyherkály (Komárom), Nagytagyospuszta (Környe), Parnakpuszta (Kömlőd), Síkvölgypuszta (Tatabánya), Somodorpuszta (Szomor), Szentgyörgypuszta (Környe), Tornyó (Tarján), Tömördpuszta (Mocsa), Újszálláspuszta (Komárom), Vasdinnyepuszta (Tárkány), Vaspuszta (Ács)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése