 | |
| Székhely | Székesfehérvár |
| Terület | 4129 km² |
| Népesség | 250.600, 1910 |
| Nemzetiségek | magyarok |
 | |
Fejér vármegye (németül: Weißenburg; latinul: Albensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság középső részén. Területe nagyrészt megegyezik a mai Fejér megye területével.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
Fejér vármegye területe északon hegyes, délen dombos, lapályos. Északon a Vértes-hegység fekszik, délen rengeteg völgy található. Fő folyóvizei a Duna, a Zámori, a Séd. A vármegye területén két kisebb tó is van. Északon Komárom vármegye, keleten Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, délen Tolna vármegye, nyugaton Veszprém vármegye.
Történelem [szerkesztés]
Fejér vármegye az egyik legöregebb volt a Magyar Királyság vármegyéi közül, a 11. század elején alapították. A solti régiót, ami régen Fejér vármegye része volt, a 17. században Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéhez csatolták. A II. világháború után a szintén Fejér vármegye területéhez tartozó Enying telepűlést és környékét Veszprém megye területéhez, Érd és környékét pedig Pest megye területéhez csatolták.
Lakosság [szerkesztés]
1891-ben a vármegyének összesen 222.445 lakosa volt, ebből:
Közigazgatás [szerkesztés]
1910-ben a vármegye összsen öt járásra volt felosztva:
- Adonyi járás, székhelye Adony
- Móri járás, székhelye Mór
- Sárbogárdi járás, székhelye Sárbogárd
- Székesfehérvári járás, székhelye Székesfehérvár (egyben törvényhatósági jógú város is)
- Váli járás, székhelye Vál
| |
| |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése