 | |
| Székhely | Esztergom |
| Terület | 1076 km² |
| Népesség | 87.651, 1910 |
| Nemzetiségek | magyarok, németek, tótok |
 | |
 | |
Esztergom vármegye (latinul: Comitatus Strigoniensis, németül: Graner Gespanschaft) közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén. A középkorban a mindenkori esztergomi érsek volt Esztergom vármegye főispánja.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Fekvése [szerkesztés]
Esztergom vármegye a régi dunáninneni kerületben, a Duna mindkét partján feküdt. Határai északon Bars, keleten Hont és Pest-Pilis-Solt-Kiskun, délen és nyugaton Komárom vármegye voltak. Területe 1123,30 km²
Esztergom vármegye földje a Duna bal partján többnyire 107-150 m magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m magasságig). A Duna jobb partja többnyire hegyes. A vármegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyúlványai ágaznak szét.
Legmagasabb emelkedései, a Dobogó-kő (700 m) és a Keserűshegy (641 m) a vármegye határán vannak, s kiváló természeti szépségeket rejtenek magukban. E hegyek nyúlványai egészen a Dunáig ereszkednek, melynek völgye Esztergom és Dömös közt gyönyörű völgyszorossá válik. E hegységnek a Duna felé eső végső magaslatai az esztergomi Vaskapu (406 m) és a Zamárhegy (308 m). Lejtőiket azelőtt gazdag szőlők fedték, melyek azonban ma már tetemesen meggyérültek. A Pilis-hegység ágazatait nyugat felől a Csévi völgylapály választja el a dorogi hegyektől (Getehegy 457 m, Henrik-magaslat 340 m), melyek gazdag széntelepeket rejtenek magukban. Azokon túl hullámos térség terül el a Gerecse-hegységig, melynek legmagasabb csúcsa (Gerecse, 633 m) még a vármegye területén emelkedik. A vármegye főfolyója a Duna, mely azt nyugat-keleti irányban ketté hasítja. Balfelől a Garamot veszi fel, mely a vármegye területén a Kétyi-vízzel és a Párizsi-csatorna vizével gyarapodik. A jobb oldalról jelentékenyebb mellékvize nincs a Dunának, mocsarak azonban úgy a balparton (Búcs és Muzsla közt), mint a jobbparton (Esztergomtól délre) kísérik a folyamot. Ásványforrások csak Esztergomban fakadnak gyógy- és ivóvízre lehűtve, 22 °C-os hévvizei igen keresettek csuzos és ideges betegségekben.
A népesség megoszlása [szerkesztés]
Lakóinak száma 1881-ben 72 166 fő, 1891-ben 78 378 fő volt. A 10 évi szaporulat 6212 fő, vagyis 8,61%, amely alapján egy km²-re 70 lélek jutott, így Esztergom a sűrűbben lakott vármegyék közé tartozott.
A lakosok közül 62 505 (79,7%) magyar, 8941 (11,4%) német és 6432 tót (8,2%) volt. Ebből a magyarság 10 évi szaporulata 5206 lélek, vagyis 9,1%. A magyarság a Duna balpartján lakik legsűrűbben, a jobbparton a németekkel és tótokkal keverve.
Hitfelekezet szerint 65 677 római katolikus, 588 evangélikus, 9135 helvét és 2939 zsidó lakta a vármegyét, foglalkozás szerint pedig: értelmiségi kereset 2291 (ebből 653 kereső, a többi eltartott), őstermelés 48 020 (ebből 20 096 kereső), bányászat és ipar 18 925 (ebből 7322 kereső), járadékosok 1414 (ebből 766 kereső), napszámosok 5773 (ebből 3326 kereső).
Gazdaság [szerkesztés]
A vármegye ipara leginkább a bányászatra szorítkozott. Ezenkívül említendő a lábatlani, piszkei és nyergesújfalui cementgyár, az esztergomi téglagyárak, ugyanott nehány kisebb ipartelep (vas- és rézöntő, bőrgyár, szeszgyárak), továbbá a bátorkeszi szeszfőző, a nyergesújfalui téglagyár, a párkányi keményítő- és csirizgyár.
A kereskedelem főcikkei a gabona, a bor, a szőlő és a gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményeiv voltak. Ipartestület és kereskedelmi társulat csak Esztergomban állt fent. A közlekedés főere a Duna volt, melyen különösen a márványbányák termékeit szállították Budapestre, továbbá a m. k. államvasutak pozsony-budapesti vonala, melyből a vármegye területén a csattai szárnyvonal ágazik ki, végül az almás-esztergomi h. é. vasút. A vármegye területét érintő vasúti vonalak hossza 78 km volt. A gőzhajózást a Dunán a Dunagőzhajózási Társulat tartotta fenn, azonkívül Esztergomból a m. k. államvasut megállójához csavargőzös közlekedett, a Garamon élénk tutajozás folyt. A kiépített állami utak hossza 32,6 km, a törvényhatósági utaké 246,9 km volt. 1895-re készült el a Budapest–Esztergom-vasútvonal, melynek hossza 46 km és melyet a miniszter 1893. decemberben engedélyezett. A vasút 6 250 000 forintba került. Esztergom és Párkány között a Cathry vállalkozó 1895-re építette fel az állandó Mária Valéria hidat.
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Dr. Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai sorozat)
- Csonka-Magyarország közigazgatási helységnévtára (1943)
- A Pallas Nagy Lexikona
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése