Magyar vármegyék: Csík vármegye

**Csík vármegye**

Székhely	Csíkszereda
Terület	4859 km²
Népesség	145.700. 1910
Nemzetiségek	magyarok

Csík vármegye (románul: Comitatul Ciuc; németül: Tschick; latinul: Csikiensis) a Magyar Királyság egyik vármegyéje volt Erdély keleti határán. Nyugaton Maros-Torda vármegye és Udvarhely vármegye, délen Háromszék vármegye, keleten és északon Moldva határolta.

Földrajz [szerkesztés]

Az egykori Csík vármegye területe túlnyomóan hegyes vidék. Keleti részét a Gyergyói-havasok és a Csíki-havasok foglalja el. Mindkettő túlnyomóan erdős, a magasabb hegység jellemzőivel. Legmagasabb csúcsai a Nagy-Hagymás (1793 m), a Fekete-Hagymás (1771 m) és a Ló-havas (1611 m). E hegycsoportoktól nyugatra három terjedelmes medence terül el, egyik a Gyergyói-medence a volt vármegye észak-nyugati részében a Maros mindkét partján. A Maros forrásvidékén emelkedő dombok (870 m.) ettől elválasztják a Felcsík nevű kisebb medencét, amelyet viszont a csíkszeredai dombok különítenek el az Alcsík síkságától. Mindkét sikság az Olt és mellékfolyói mentén terül el és együtt alkotják a Csíki-medencét.

Történelem [szerkesztés]

Csík vármegye (Csíkszék: benne Gyergyó és Kászon fiúszékek), magyarságát tulajdonképpen a székelyek képviselik. Az 1920-as trianoni békeszerződés után a terület Románia része lett, majd a II. világháború idején a terület teljes részét visszacsatolták a Magyar Királyság-hoz. A II. világháborút követően, miután újra Románia része lett, a szomszédős, magyar többségű megyékkel közösen megalapitották a Maros-Magyar Autonómia elnevezésü autonóm státusszal rendelkező területet. 1965-ben, amikor Nicolae Ceauşescu kezébe került a hatalom, feloszlatta az autonóm státusszal rendelkező területet, az újonnan létrejött területeket pedig megyékre osztotta. Igy Csík vármegye délnyugati szomszédjával, Udvarhely vármegyevel egyesült és így létrejött a mai Hargita megye, amely az olyan megyék közé tartozik Romániaban, amelyben nem a románok vannak többségben.