 | |
| Székhely | Zombor |
| Terület | 11079.4 km² |
| Népesség | 812.385, 1910 |
| Nemzetiségek | magyarok 44%, németek 23%, szerbek 17% |
 | |
 | |
Bács-Bodrog vármegye (szerbül: Bačka-Bodrog; németül: Batsch-Bodrog; latinul: Bachiensis, Bácsiensis, Bacsiensis et Bodrogiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A vármegye területének kisebb rész jelenleg Bács-Kiskun megye, míg nagyobb része a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány része.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
Bács-Bodrog vármegye határai csak északon nem természetesek. Keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna. Bács-Bodrog vármegyét körülvették: Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád vármegyék, keleten Torontál vármegye, délen Szerém vármegye, nyugaton pedig Verőce vármegye és Baranya vármegye. A vármegye teljes része síkság.
Történelem [szerkesztés]
Bács-Bodrog vármegye egyike volt a legrégebbi vármegyéknek a Magyar Királyságban. Az 1802:VIII.t.c. hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével. Előtte a két önálló vármegye már a 13. század elejétől létezett. A vármegyét az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században. A török uralom idején a vármegye a Szegedi szandzsák része volt. 1699-től a Habsburg Birodalom által létrehozott Bácska régió részévé vált, 1751–91 között a Tiszai Koronauradalomhoz tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849–1860 között a Szerbia és Temesi Bánság Vajdasága nevű régió része volt. 1873-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkás Kerületet. 1918-ban Bács-Bodrog vármegye déli, nagyobbik részét elfoglalta, majd magához csatolta a Jugoszlávia. 1918–1922 között Bács-Bodrog egy megye volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság területén belül, székhelye Újvidék. A Magyarországnak meghagyott kis rész székhelye Baja volt. A II. világháború előtt Bács-Bodrog vármegye kiegészült a déli, elszakított területekkel, amikor a Magyar Királyság hadserege bevonult Jugoszlávia északi részére (ezzel visszakerült az úgynevezett Baranyai Háromszög, Baranya vármegye délkeleti része, és a Muravidék). A II. világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszlávia területéhez tartozott, az északi része pedig 1950-ben egyesült Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részével. Azóta a magyarországi részt Bács-Kiskun megyének nevezik, és Magyarország legnagyobb megyéje. A vármegye déli része jelenleg a Vajdaság Autonóm Tartomány része.
Demográfia [szerkesztés]
A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:
- 363 518 (44%) magyar
- 190 697 (23%) német
- 145 063 (17%) szerb
- 30 137 szlovák
- 10 760 ruszin
- 1279 horvát
- 386 román
- 70 545 egyéb
nemzetiségűnek valotta magát.
Közigazgatás [szerkesztés]
Bács-Bodrog vármegye területe tizenhárom járásra volt felosztva:
- Apatini járás, székhelye Apatin
- Bácsalmási járás, székhelye Bácsalmás
- Bajai járás, székhelye Baja
- Hódsági járás, székhelye Hódság
- Kulai járás, székhelye Kula
- Óbecsei járás, székhelye Óbecse
- Palánkai járás, székhelye Palánka
- Titeli járás, székhelye Titel
- Topolyai járás, székhelye Topolya
- Újvidéki járás, székhelye Újvidék
- Zentai járás, székhelye Zenta
- Zombori járás, székhelye Zombor
- Zsablyai járás, székhelye Zsablya
Ezenkívül még volt négy törvényhatósági jógú város (Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor) és egy rendezett tanácsú város (Zenta).
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése