 | |
| Székhely | Arad |
| Terület | 6048 km² |
| Népesség | 153 433 (1910) |
| Nemzetiségek | 65% román 22% magyar 10% német 3% szlovák stb. |
 | |
 | |
Arad vármegye (németül: Arad; latinul: Aradiensis, Orodiensis): közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
Földrajz [szerkesztés]
Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye battonyai járása. Területe 6443,39 km2 .
Története [szerkesztés]
A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).
A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került. A török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Temesi Bánság, majd a pozsareváci béke (1718) után a katonai határőrvidék része volt. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.
1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye Romániához került.
A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része. A II. világháború után 1945-től egy része Békés vármegye, a maradék Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.
A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.
A Pallas lexikon cikke [szerkesztés]
Az aradi sikság a 17. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig törzssgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zaránd vármegye nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyűlés emléke fűződík. Az akkori Arad vármegye területe nem egyezett meg a maival; míg északonon már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az aradi prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a Hunyadiak, bírta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékáek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassó vármegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben egész Zaránd vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlováci béke után a temesi bánság a Maros bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit Borosjenőn, Kovaszincon, Kürtösön és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel.
Közigazgatás (1910) [szerkesztés]
- Székhelye 1749-től Arad szabad királyi város
- Járások
- Aradi járás
- Borosjenői járás
- Borossebesi járás
- Eleki járás
- Kisjenői járás
- Nagyhalmágyi járás
- Pécskai járás
- Radnai járás
- Ternovai járás
- Világosi járás
- összesen 216 község
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése